„Hogy valami nyomot hagyjak magam után,
valami megmaradjon gondolataimból, érzéseimből.
Hogy hasznos legyek, érezzem felelősségét
az életnek és a leírt szónak...”

Üdvözlöm a honlapomat felkereső olvasót, akár szándékosan keresett meg, akár csak idetévedt valahonnan – talán éppen Erdélyből.

Tapasztalatom szerint mindig a mű elolvasása után emeli fel a fejét az olvasó és nézi meg - hogy ne feledje -, kitől is származik az alkotás.

Erdélyben születtem, jelenleg Magyarországon élek. Két hazám van. Egyszerre vagyok itthon és otthon.

Sepsiszentgyörgyön tanultam a Székely Mikó Kollégiumban, ott szívtam magamba az irodalom iránti szeretetem, elkötelezettségem. Írni itthon, Csömörön kezdtem. Bár, ha nem is papíron, de fejben mindig alkottam, játszottam a szavakkal és terveztem, hogy egyszer majd... Végre elérkezett az idő lejegyezni gondolataimat.

Azokat az írásokat, amelyek az életből kaptak táplálékot, magukban hordozzák lelkem rezdüléseit, s remélem, hogy aki itt olvas, vagy fellapozza könyveim, nem teszi le addig, míg rá nem csodálkozik, hogy milyen nagyszerűen cseng egy szépen megfogalmazott mondat.

Hát – ne félj, ne szégyellj szeretni fiam!

 …És aztán ne félj, ne szégyelld szeretni a hazát! Ma a világpolgárság a divat, de te ne hódolj e divatnak. Inkább légy „vad magyar”, mint „szelíd hazafi”. Mennél jobban szaporodnak a szelíd hazafiak, annál inkább lesz szükség a vad magyarokra.

 Forrás: Benedek Elek: Testamentum

Reményik Sándor: Öröktűz

Egy lángot adok, ápold, add tovább; 
Csillaggal álmodik az éjszaka, 
És lidércfénnyel álmodik a láp 
És öröktűzzel álmodik a szívem. 
Egy lángot adok, ápold, add tovább, 
És gondozd híven. 

Egy lángot adok, - én is kaptam azt 
Messziről, mint egy mennyei vigaszt, 
Egy lángot, amely forraszt s összefűz, 
Én jártam Vesta ledőlt templomában, 
Az örök-égő lángot ott találtam, 
S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz. 

Földindulás volt, megindult a hegy, 
És eltemette a kis templomot, 
De a lángot nem bírta eltemetni, 
Én égve leltem ott; 
És hozzá imádkoztam s benne hittem 
S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát. 
Én égve hazavittem. 
Azóta szívem mélyén ég, ragyog 
A viharfújta, széllengette láng, 
És el nem oltják semmi viharok. 

Egy lángot adok, ápold, add tovább; 
Csillaggal álmodik az éjszaka, 
És lidércfénnyel álmodik a láp, 
És öröktűzzel álmodik a szívem. 
Egy lángot adok, ápold, add tovább 
És gondozd híven...